Az ISKCON-t (International Society for Krishna Consciousness) A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada alapította 1966-ban. A célja az volt, hogy egy olyan szervezetet hozzon létre, amelynek keretein belül a világ minden részén élõ emberek is gyakorolhatják a Krisna-hitet. A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének élén halála napjáig Sríla Prabhupada állt, 1977-ben pedig eltávozása előtt a mozgalom vezetését tanítványainak egy csoportjára bízta. Az õ munkájuk eredményeként ma már sok olyan országban is ismerik a Krisna-tudatot, ahol a nemzetközi egyház alapító lelki tanítómestere nem is járt. Az ISKCON az elmúlt harminc évben az ősi hindu kultúra leghatékonyabb közvetítőjévé vált a nyugati világban. Éttermei, farmközösségei, több mint háromszáz temploma a világ minden táján megtalálható, Sríla Prabhupada könyvei pedig egyre szélesebb körben, több mint ötven nyelven elérhetők.
A szervezetet ma is a Srila Prabhupáda által létrehozott többtagú bizottság irányítja (Government Body Comission — GBC). Ez a testület, melynek demokratikus döntései irányadóak az ISKCON működésében, évente egyszer, a Gangeszhez közel fekvő Mayapurban ülésezik. A bizottságot alkotó vezetők a világ meghatározott területein több templom felett gyakorolnak felügyeletet. Magas szintű lelki gyakorlatuk fenntartása mellett rendszeresen látogatják a templomokat a maguk területén, ellenőrzik a vezetőség működését és a filozófiai tisztaságot, valamint irányítják és szervezik a helyi közösség életét.

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége része az ISKCON-nak, 1989 óta bejegyzett egyház hazánkban. Az egyház hierarchikus felépítésű. Lelki vezetője H. H. Sivarama Svamí Maharaja, az egyház elnöke Szilaj Péter. A közösség templomai és központjai Budapesten, illetve az ország nagyobb városaiban működnek, egy-egy megbízott vezető irányításával. A vidéki városokban kisebb központok is létesültek, melynek tagjai otthonukban élő hívők, akik rendszeres időközönként találkoznak, szertartásokat mutatnak be és nyilvános programokat tartanak. Az egyházközösség magvát a templomokban élő szerzetesek és házas hívõk alkotják, köréjük csoportosul a több mint tízezer főre becsülhető hívőtábor. A közösségek fenntartásához és az egyéb tevékenységekhez szükséges gazdasági alapot a könyvterjesztésből származó bevételek, valamint a hívek adományai teremtik meg. A felvetődő helyi problémákat a templomtanácsok vitatják meg, az országos ügyekben pedig a központvezetőkből álló Országos Tanács, illetve egy kisebb létszámú döntéshozó testület, az Operatív Bizottság dönt.