Február 07.
Nityananda trayodasi, az Úr Nityananda megjelenési napja
Srí Caitanya legbensőségesebb társa Srí Nityananda Prabhu (15.-16.sz.) volt, aki a gaudíya hagyományok szerint maga Srí Balarama (Krisna testvére).
brajendra-nandana jei saci-suta hoilo sei
balaráma hoilo nitái
(Narottama dása: Ista-deve Vijńapti)
"Az Úr Krisna, aki Varja királyának a gyermeke, Saci fia lett (Srí Caitanya), és Balarama pedig Nitai (Nityánanda egyik gyakori neve)."
Srí Nityananda Prabhu Ekacakra falujában Radhadesa tartományban (Nyugat-Bengál Birbhúm körzetében) jelent meg 1474 körül, mintegy 12 évvel az Caitanya megjelenése előtt. Édesapja, Hadai Ojha egy neves, Mithilaból származó brahmana család sarja volt, és maga is híres pandita, azaz tudós volt. Édesanyját Padmavatinak hívták. Egyedüli fiuk, Nityananda a magha hónap növekvő holdciklusának tizenharmadik napján született, ami asztrológiailag nagyon kedvező időnek számít.
Gyermekkorában kedvenc időtöltése az volt, hogy barátaival Krisna, Ramacandra és más avatarák kedvteléseit játszották el. E játékok során a kis Nitai olyan beleélést tanúsított és olyan sok meglepően hiteles részletet mutatott be az Krisna kedvteléseiből, hogy a falubeliek nem győztek csodálkozni a gyermek tehetségességén, de iránta érzett bensőséges szeretetük miatt haboztak, hogy Krisna inkarnációjának tekintsék-e Őt. E kedvtelések töltötték ki életének első tizenkét évét.
Mielőtt azonban betöltötte volna tizenharmadik életévét, falujukba egy vándorló sannyasí érkezett, akit Hadai Pandita a brahmanikus szokásoknak megfelelően készségesen látott vendégül házában. Az illető egyesek szerint Madhavendra Purí Gosvamí volt, mások szerint pedig Laksmípati Tírtha. Hadai Pandita kötelességének tartotta, hogy minden szempontból gondoskodjon az utazó szent igényeiről és amikor az továbbindulni készült, nagylelkűen felajánlotta neki, hogy bármijét odaadja, amit a sannyásí csak akar. Ő azonban azt felelte, hogy nincsen szüksége anyagi javakra, ám egy utazótársnak nagyon örülne, és a fiatal Nitáit erre éppen megfelelőnek találta. Hadai és Padmavati szívébe persze belenyilallt a szülői ragaszkodás okozta fájdalom, de ígéretüknek eleget téve végülis lemondtak egyetlen gyermekükről és elengedték a sannyasíval. Miután Nitai elment, Hadai Pandita képtelen volt elviselni a fiától való elkülönülést és hamarosan feladta a testét.
Nityananda Prabhu azonban felettébb örült, hogy útra keltek, hiszen tudta, hogy öccse, Nimai Pandita is megjelent már és húsz év múlva találkozni fognak Navadvípaban, hogy elkezdjék a sankírtana-mozgalom terjesztését. Ezalatt az idő alatt Nityananda különböző szent zarándokhelyeket látogatott meg, köztük Vaidyanathat, Gayat, Kasít, Prayagat, Hastinapurat, Dvarakát, Siva-kańcít, Visnu-kańcít, Kuruksetrat, Prabhasat, Naimisaranyat, Ayodhyat, Haridvarat, Godavarít, Mathurat és Vrindavanat.
Srí Nityananda utazásai során sannyasíként élt, bár soha nem fogadta el formálisan a sannyasa (lemondott) rendet. Viselkedésével gyakran mindenféle társadalmi szabályt figyelmen kívül hagyott. Ez a legmagasabb lelki szinten levő személyek (paramahamsa avadhutak) egyik jellemzője. Zarándoklata közben hosszabb időt töltött Pandarpurában (Maharastraban), ahol kiterjedése, Visvarupa (Mahaprabhu bátyja) eltávozott. Ekkor Nityananda magába fogadta Visvarupa saktiját. Ezt a Caitanya-bhagavata (Ádi 6. 81.) és a Gaura-ganoddesa-dípika is megerősíti.
Ekkor fogadott el formális avatást Laksmípati Tírthatól, aki a Nityananda Svarupa nevet adta neki és ugyanitt találkozott Laksmípati kedves tanítványával, Madhavendra Purival, akit szintén lelki tanítómestereként tisztelt. A fentebb említett sannyasí, aki magával hozta az Úr Nityanandat Ekacakraból egyesek szerint Laksmípati volt, mások szerint Madhavendra Purí, míg megint mások pedig azt mondják, hogy egy harmadik, ismeretlen személy volt.
Nityananda Prabhu hamarosan megérkezett Vrindavanaba, ahol az eksztatikus istenszeretet óceánjába merülve járta végig Krisna kedvteléseinek színhelyeit. Ott tartózkodása alatt a Yamuna partján álló csodálatos Sringara-vata nevű banyanfa alatt lakott, amit később Nityánanda-vatának neveztek el. A Krisnától való elkülönülés eksztázisában meditálva itt kapta meg az inspirációt, hogy induljon el Navadvípaba és találkozzon Srí Caitanya Mahaprabhuval, hogy együtt tudják terjeszteni a harinama-prema-sankírtanát.
1506-ban Nityananda meg is érkezett Navadvípába és egyenesen Nandanacarya házába ment, aki Antardvípa déli oldalán lakott a Gangesz és a Jalangí találkozásánál. A ház mellett egy szép kert is volt, amelyet Srí Ísodhyananak neveztek és Vrajara emlékeztetett. Mahaprabhu érezte, hogy az Úr Nityananda megérkezett, ezért elküldte Haridása Thakurat és Srívasa Panditát, hogy keressék meg. Amikor azonban három óra múlva dolgukvégezetlenül tértek vissza, Srí Caitanya Maga ment Nandanacarya házába az összes bhaktával.
A két testvér találkozása eksztatikus volt. Nitai körülbelül harminckét éves volt, Mahaprabhu pedig húsz. Mindketten úgy érezték, hogy találkozásukkal életük teljessé vált. Röviddel ezután Mahaprabhu elvitte Nityananda Prabhut Srívasa Thakura házába, hogy a Vyasa-puja ceremóniát ajánlja fel Neki, mint a guru-tattva megtestesülésének. Nityananda azonban elvette az imádatszereket Caitanya Mahaprabhutól és Őt imádta velük. Így versenyeztek állandóan egymással, hogy ki szolgálja a másikat. Ettől a pillanattól fogva Nitai és Gaura elválaszthatatlan társak lettek egészen addig, míg később Caitanya el nem indult Jagannatha Puríba. Mahaprabhu arra kérte meg Nityananda Prabhut és Haridasa Thakurát, hogy menjenek ajtóról ajtóra Navadvípa falujában és terjesszék Krisna szent nevének éneklését. Egyik nap a két lelkes prédikátor két testvérrel futott össze Jagananda és Madhavananda Bandopadiyaval, azaz Jagai-jal és Madhai-jal, akik egy hírneves brahmana család lezüllött sarjadékai voltak. Elesettségüket látva Nityanandaban részvét ébredt irántuk és arra kérte őket, hogy adják fel bűnös szokásaikat és énekeljék a Hare Krisna maha-mantrát. A két részeg gazember azonban szidalmazni kezdte és üldözőbe vette Nityanandat és társát.
Másnap Srí Caitanya Mahaprabhu kérésére újra megközelítették őket, ám Jagai és Madhai ekkor nem csak szidalmakat vágott Nityananda fejéhez, hanem egy jókora boroskorsót is, amely vérző sebet ejtett rajta. Madhai elvetemült tettét még öccse, Jagai sem helyeselte és visszatartotta, amikor az újabb támadást akart indítani. Amikor Caitanya értesült a történtekről, azonnal a helyszínen termett és fegyverét, a Sudarsana-cakrát is hívta, hogy megölje a két agresszort. Nityananda Prabhu azonban arra kérte, ne így szabadítsa fel a két elesett lelket, hanem adja oda nekik a tiszta istenszeretetet, hiszen ebben a korban majdnem mindenki olyan elesett, mint ők. Srí Caitanya hajlott is arra, hogy megbocsásson Jagainak, aki meg akarta védeni Nitait, de Madhainak csak Maga Nityananda bocsájthatott meg. Caitanya Mahaprabhu végül beleegyezett, hogy feloldozza őket bűneik alól és indokolatlan kegyéből tiszta bhaktákká tegye őket és elfogadta az összes bűnüket a Saját fejére. Ekkor transzcendentális teste néhány percre teljesen fekete lett. A két megtért testvér az Caitanya sankírtana-missziójának alázatos szolgájává vált.
1510-ben az Srí Nityananda elkísérte Mahaprabhut és jelen volt sannyasa-avatásakor, mely után Caitanya azonnal Vrindavanába akart menni, de Nityananda Prabhu elrendezése folytán Santipurában kötött ki, ahol egy hétig együtt élvezték Advaita Acarya és a többi Navadvípai bhakta társaságát, mielőtt ténylegesen elindultak volna Puríba, ahova Mahaprabhu főhadiszállását helyezte édesanyja, Sací-deví kérésére.
Úton Puríba, Caitanya Mahaprabhu megállt a Purítól hat mérföldre északra fekvő Kamalapura falujában, és fürdőt vett a Bhargí folyóban. Erre az időre újonnan kapott sannyasa-botját Nityananda Prabhura bízta, fürdés után pedig a közeli Kapotesvara templomba ment. Ezalatt Nityananda három darabra törte a szent botot és a folyóba dobta. E szokatlan, "avadhuta" viselkedésre három indokot sorolnak fel a magyarázók:
-
Mahaprabhu újonnan avatott sannyasí volt, ezért a dandát mindenhova Magával kellett volna vinnie és nem másokra bíznia. Nityananda Prabhu azonban arra gondolt, hogy Srí Caitanya Mahaprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége és messze fölötte áll a sannyasa minden szintjének, ezért nincs szüksége dandára.
-
Srí Caitanya a Bharatí (Sankara)-sampradayaban fogadta el a sannyasát, akik mayavadík és ekadandát (egyetlen rúdból álló botot) hordanak, hogy ezzel is hangsúlyozzák Istennel való azonosságukat. Valójában viszont Caitanya vaisnava sannyasí volt, akik tridandat (három rúdból álló botot) hordanak. Ez okból Nityananda Prabhu három darabra törte Caitanya dandaját.
-
Végül pedig Srí Caitanya egyedül akart megérkezni Puríba, hogy az első találkozását az Úr Jagannathaval ne zavarja meg semmi. Ez az eset okot adott Neki a haragra, és így társait hátrahagyva, egyedül előrefuthatott, hogy elsőnek érkezzen Puríba.
A folyót, ahová Nityananda bedobta Mahaprabhu sannyasa-botjának darabjait, Danda-bhanga-nadínak nevezték el.
Srí Caitanya nem sokáig időzött Puríban, hanem hamarosan útnak indult dél-indiai zarándoklatára. Ez volt az első alkalom, hogy a két transzcendentális testvér hosszabb időre különvált. Mahaprabhu távollétének hét éve alatt Srí Nityananda sikeresen elterjesztette a sankírtana-mozgalmat Puríban és Orisszában. Visszatértekor azonban Mahaprabhu azt az utasítást adta Neki, hogy térjen vissza Bengálba, ahol a prédikálás el volt hanyagolva, és tegye vaisnavává az egész országot. Így 1512-ben Srí Nityananda visszatért Navadvípába és megkezdte prédikáló körútjait. Ő alapította meg az első Navadvípa-mandala-parikramát amelyen később Jiva Gosvami is részt vett Vele együtt. Bengálba visszatérve elsőnek Panihatiban kezdett el prédikálni. Majdnem öt hónapot töltött a Kalkuttától négy mérföldre északra, a Bhagírathí folyó partján fekvő falucskában, sok ezer hívőt toborozva Caitanya Mahaprabhu kultuszának. A siker koronáját a Chidá-dahí (rizs és joghurt) fesztivál jelentette, amelyet Raghunatha Dasa Goszvámi rendezett Nityananda kérésére, és amelyre sok ezer zarándok érkezett a környékről. Nityananda főhadiszállása Panihátiban Raghava Pandita házában volt.
Ezek után Srí Nityananda Ráma továbbindult Varahanagaraba, ahol Gadadhara dasanál vendégeskedett, majd Khadadahába, ahol Purandara Pandita házában szállt meg. Pradikálókörútjának további állomásai Saptagrama, Santipur, Navadvípa, Thanayora, Baragachi, Dogachiya, Fulia és más bengáli falvak voltak. E helyeken önfenntartó prédikálóközpontokat alapított, amelyek közül sok még ma is funkcionál. Nityananda több tízezer követőt gyűjtött össze utazásai során.
Nityananda Prabhu életének erre a szakaszára esett házassága, amelyet Jahnavaval és Vasudhaval kötött. A két lány a Navadvípától néhány mérföldre fekvő Saligráma falujában született. Apjuk Nityananda követője és Gauridasa Pandita bátyja, Suryadasa Sarakhela volt. Kavi Karnapúra szerint Revatí deví és Varuní deví (vagyis az Úr Balarama két fő társnője) inkarnációi voltak, bár ugyanakkor Ananga Mańjarí, Radharaní húga inkarnációjának is tartották őket. Vasudhanak két gyermeke született: Vírabhadra vagy Víracandra (Ksirodakasáyí Visnu inkarnációja) és Gangadeví (a Gangesz folyó megtestesülése). Vírabhandra később nagy vaisnava acarya lett.
A gyermekek születése után nem sokkal Vasudha eltávozott, és Jahnavá nevelte fel a két gyermeket, akik mellé örökbefogadott egy harmadikat, Ramacandrát (Ramait). Ramacandra vér szerinti apja Caitanya dasa volt, akinek Jahnava Thakuraní kegyéből sikerült gyermekáldáshoz jutnia. Hálából elsőszülött fiát rábízta Jáhnavá mátára. Nityánanda és Jahnava Khadadahaban éltek. Nityananda Prabhu eltávozása után Jahnava fontos szerepet vállalt a gaudíya vaisnava mozgalom bengáli és Vrindavanai ágainak egyesítésében és a prédikálásban. Fia, Vírabhadra Gosvamí, akit később ő maga avatott fel, szintén híres prédikátorrá vált.
Ekacakra-gramaban, nem messze Nityananda prabhu megjelenési helyétől áll Bankíma Raya, Krisna murtija, amelyet Maga Nityananda avatott be. A murti jobb oldalán Jahnava Ma, bal oldalán pedig Srí Rádhá múrtija áll. A templom papjainak állítása szerint Nityánanda ebbe a murtiba merült, amikor elhagyta ezt a világot. Eltávozásának időpontja nem ismert. Nityananda azonban mindig jelen van a lelki tanítómester formájában, hiszen a guru Nityananda Prabhu szeretetének élő megnyilvánulása.