Vissza

Szundari Odisszi  - „A Nap temploma”
tradicionális indiai tánc előadás főpróbája központunkban 2009 04 16-án

Képekben

Mészáros Adrien, Baji Rita és Németh Katalin 2009 április 17-én Derecskén lépett fel. Központunkban tartották főpróbájukat. Néhány mondatban bemutatjuk az előadás menetét, és az odisszi tánc történetét.

Az odisszi egyike az ősi klasszikus indiai táncoknak. Templomi tánc, India keleti államából, Orisszából származik. A Jagannath Puri és Konark templomok falain található faragott szobrok táncos pózait kelti életre.  Templomi táncosnők hagyománya, akiket maháriknak, hívtak. Az előadás folyamán láthatunk virágfelajánló táncot, virtuóz technikájú tiszta táncokat és a hindu mitológia alakjait megelevenítő elmesélő darabokat is. A Szundari Odisszi tagjai, név szerint Mészáros Adrien, Baji Rita és Németh Katalin három éve dolgoznak együtt Debrecenben. Adrien Indiában egy művészeti főiskolán tanulta ezt a különleges táncot 2005-ben, azóta mesternője minden évben meglátogatja.
A „mahári” jelentése olyan nő, aki lelki nagyságán keresztül önmagát, mint nő a legteljesebb módon megéli, ill. kiteljesíti. A mahárikat Krisna menyasszonyainak tartották. Azt, hogy hogyan élhették meg a teljességet női mivoltukban, most az orisszai templomi táncok tradicionális repertoárjával mutatjuk be. Az előadási darabok sorrendje rendkívül kötött szakrális elveken alapuló mandalaként épül fel, amely az önmegvalósító út legfőbb állomásait képezi le a táncművészet nyelvére.
Mielőtt a táncosnő színpadra lépne, engesztelő imát intéz a Földanyához, amiért lábával a földet tapossa, megzavarva annak nyugalmát.

1.  Mangalacsaran – virágáldozat
Az első darabban a táncosnő virágszirmokat ajánl fel Dzsagannát (az „Univerzum Ura”) szobra előtt, amellyel mintegy megidézi, és segítségét kéri a táncos imák bemutatásához. A színpadra szórt szirmok egyben a helyiség megszentelését is szolgálják, hogy a külső körülmények is alkalmasak legyenek e szakrális esemény befogadására. Az oltár előtti leborulást az elefántfejű istenhez, Ganésához intézett slóka követi, amelyben az istenség külső és belső tulajdonságainak bemutatásával a mahári azt az emelkedett tudatállapotot dicsőíti, amelyhez önmaga is eljutni kíván az előadás végéig. A táncot az istenekhez, a guruhoz és végül az összes érző lényhez szóló tiszteletadás zárja.

A vers így szól:
Szent Dzsagannát fordítsd az arcod felém, gyere az én utamba!
Üdvözöllek Ganapathi téged, aki egy nagy fa alatt tartózkodsz.
Uma fia, aki hatalmasra nőtt, egy elefántfogú táncszakértő.
Shiva fia, Shiva kedves teremtése.
Szent Ganésa, adj nekünk tiszta elmét minden nap!

2.  Batu nritja

Már maga a tánc előkészülete is a rítus részét jelenti a táncosnő számára: Krisna menyasszonyaként ölti magára esküvői ruháját, ékszereit, festi ki kezét, lábát, hogy a legméltóbb külsővel jelenjen meg „vőlegénye” előtt. Ezt az örömteli készülődést mutatja be a második darab, amely egyben az orisszai templomi táncok legfontosabb testtartásainak és lépéskombinációinak is az összessége. A táncos a darab első részében India pengetős hangszerét a vínát, majd fuvolát, dobot és cintányért ajánl fel az istenségnek. Ezt követi az előkészületek bemutatása, amit tisztatánc elemek megkoreografált virtuóz kombinációja zár egyre fokozódó tempóban.

3. Baszanta Pallavi

A pallavi kidolgozást, megmunkálást jelent, amely a táncelőadás leglírikusabb, legesztétikusabb része. Most a táncos azt szemlélteti, ahogy a tánc elemei végtelen kombinációban illeszkedhetnek egymáshoz a technikai és esztétikai minőségek kiteljesedése jegyében. Ez a darab a templomok falán megjelenő mennyei táncosnők csábos pozitúráit és kecses mozdulatait idézi, ahogy egy-egy mozdulatsor egy bimbó kinyílásához hasonlóan tárul fel az előadó és a befogadó számára.
A zene dallamvilága jelen esetben a tavaszt idézi.

4. Abhinaja
Az abhinaja darabok a hindu mitológia isteneinek az életébe nyújtanak betekintést, a mahári különféle drámai eszközök (úgymint mudrák, kézjelek, vagy raszák, emocionális, hangulati tényezők) segítségével azonosul a megnyilvánulásra váró istenséggel. Ez az Abhinaja, oriya nyelven szól. A szerelmes Rádha arról ábrándozik, hogyan fog majd kedvezni szerelmének, Krishnának, ha az övé lesz.

A költemény így szól:
Készítek egy gyönyörű virágfüzért Krishnának és elnyerem vele a szívét.
Amikor tűz a nap és forróság van, keverek illatos szantálfa krémet,
és bekenem vele az egész testét.

Amint látom, hogy melege van, a szárim végével letörölgetem az izzadtságot.
Ha duzzogni fog, illatos fűszerekkel bételt készítek és azzal engesztelem ki őt.

Amikor majd kapok tőle csókot, kiugrok majd a bőrömből örömömben.

Ha egyszer az enyém lesz, mindenben szolgálom majd őt:
Virágot szórok a lába elé, ölelkezve andalgunk, ha leült legyezem őt,
és megmasszírozom a lábát.
Ha feleségül vesz és az övé leszek, hódolok majd Shívának.

Ahogy a költő is megírta: Rádha végül a Krishnáé lesz.
A nagy Shíva segítségével az asszonya leszek, leborulok majd előtte!

5. Móksa

A „móksa” kifejezés megszabadulást jelent. Megszabadulást a hétköznapi szokások korlátaitól, a kicsinyes vágyak rabszolgaságától valamint a földi élet fizikai és mentális gyötrelmeitől. A moksa első részében a táncot gyors forgások és szapora ritmuskombinációk jellemzik, ami a földi lét zaklatott tudatállapotát tükrözi. A Földanyához intézett utolsó imát azonban lassú, méltóságteljes zene kíséri, ami alatt a táncos mozdulatlanul, meditációs pózban, a tökéletes lelki béke állapotában időzik. Szívverése lelassul, és tudatát a meditatív kiegyenlítődésbe helyezve búcsút mond térnek és időnek, létnek és nem-létnek...

A tánc után szünet következik, majd Mészáros Adrien vetítéssel egybekötött előadást tart a Konarki Naptemplomról és az odisszi tánc szent helyeiről.

Vissza