Vyasa-puya fesztivál Srila Prabhupada megjelenési napja alkalmából augusztus 15-én Somogyvámoson a Krisna-völgyben
Augusztus 15-én, szombaton lesz Sríla Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete alapítójának megjelenési évfordulója. Ezen a napon a Krisna-hívok a somogyvámosi Krisna-völgyben fognak emlékezni lelki tanítójukra.
Abhay Caran – a késobbi A. C. Bhaktivedanta Szvámí – 1896-ban született Kalkuttában, mélyen vallásos Krisna-hívo családban. Édesapja nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy fia megfelelo lelki és világi képzést is kapjon. Fiatal korában, egyetemi évei alatt kezdodtek el Indiában a függetlenségi mozgalmak. Egy ideig maga is Gandhi követoje volt, s abban bízott, hogy Gandhi oszinte elvei által megvalósítható lesz a társadalomban a béke és a lelki harmónia. 
1922-ben ismerte meg lelki tanítómesterét, Sríla Bhaktisiddhánta Szaraszvatí Thákurát, aki rögtön elso találkozásuk alkalmával felkérte, segítsen neki Srí Csaitanja missziójának terjesztésében, az angol nyelvterületeken. Lelki tanítómestere meggyozte arról, hogy a társadalomban égeto szükség van az istenszeretet prédikálására, bármilyen társadalmi rendszer vagy kormány legyen is hatalmon. Ettol kezdve élete e rendkívüli feladatra való felkészülés jegyében telt.
Mivel ekkorra már családos ember volt, kezdetben munkája és családja fenntartása mellett próbálta minden fennmaradó idejét a lelki élet tanulmányozásának és terjesztésének szentelni. A családi élettol ötvenes évei végén vonult vissza, és a lemondott rendbe lépve az Úr Srí Krisna megjelenési helyén, Vrindávanában, egy középkori templomban fordította szanszkritról angolra a legfontosabb védikus szentírásokat, amelyekhez magyarázatokat is fuzött. Habár munkásságának köszönhetoen Indiában ekkorra már nagy elismerés övezte, úgy érezte, igazi küldetése máshová szólítja.
A tudós-filozófus-szent, o Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Szvámí, szívében szeretett lelki tanítómestere utasításával, 1965. augusztus 13-án, röviddel hatvankilencedik születésnapja elott indult el Amerikába, hogy az angolul beszélo világgal is megismertesse a Krisna-tudatot. Egy ütött-kopott kis teherhajó, a Jaladuta egyetlen utasaként vágott neki az útnak. Egy utazóláda, egy esernyo, némi szárított gabonapehely, úgy hét dollárnak megfelelo indiai rúpia és az általa korábban megjelentetett angol nyelvu könyvek néhány példánya volt minden poggyásza.
Amikor harminchét nappal késobb a Jaladuta megérkezett a bostoni kikötobe, Bhaktivedanta Szvámí teljesen egyedül volt. Pénz, barátok és követok nélkül, túl az ifjúságán, nemigen tudta elképzelni, hogy miként fogja keresztülvinni nagyszabású terveit – hogyan fogja a Védák lelki tudományát bemutatni a nyugati világnak.
Vrindávana lelki hangulata után megdöbbento volt számára, hogy az amerikai társadalom szinte egy teljes generációja csalódottan és az életbol kiábrándulva él. A megoldás keresése közben a legtöbben különféle állelki folyamatok, csaló guruk vagy a kábítószerek áldozataivá váltak. Egyszeruen élt és eloadásokat tartott, amikor és ahol erre alkalma adódott. 1966 júliusában azonban, miközben még mindig egyedül dolgozott a new york-i Lower East Side egyik homályos üzlethelyiségébol átalakított prédikáló központban, Sríla Prabhupáda megalapította a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét, az ISKCON-t. Rendíthetetlenül végezte misszióját, melynek eredményeképp esti eloadásainak rendszeres látogatói közül hamarosan többen is jelentkeztek, hogy az ISKCON elso tagjaiként szeretnének részt venni küldetésében. Az amerikai fiatalok körében Bhaktivedanta Szvámí – aki késobb Sríla Prabhupáda néven vált világhíruvé – fogékony hallgatóságra lelt. Néhány évnyi intenzív prédikálás után a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete Amerika után az európai nagyvárosokban is elterjedt.
Sríla Prabhupáda leginkább személyes példájával hatott tanítványaira, akiket lenyugözött türelme, nyugalma, kedves szigora, humora, gyakorlati érzéke és tudása. Ezek a fiúk és lányok nem vak követok voltak, hanem gondolkodó, a világra nyitott fiatalok, akik Sríla Prabhupádától kielégíto választ kaptak azokra a kérdésekre, amelyekre másoktól nem: "Van-e élet a halál után? Mi az élet értelme? Megláthatom-e valaha Istent?" Olyan hírességek is csatlakoztak tiszteloinek és követoinek táborához, mint Allen Ginsberg és George Harrison.
Sríla Prabhupáda prédikálása során nem a vallások közti különbségeket hangsúlyozta – bár nem is próbálta meg összemosni oket –, hanem azt tanította híveinek, hogy minden embert ugyanaz az örök törvény (szanszkritul szanátana-dharma) irányít, ami azt jelenti, hogy az ember alapvetoen istenkereso lény, és amíg létezésének legfontosabb kérdéseire választ nem talál, nem lehet boldog. A Krisna-tudat azonban nem pusztán filozófia, hanem életmód is, s e ketto szerves egységet alkot a Krisna-hívok életében. A Krisna-tudat egyfelol kultúrák fölött áll, hiszen az örök vallást hirdeti, a lélek Teremtoje iránti örök kötelességét és az ebbol fakadó szigorú erkölcsi elveket, másfelol viszont megvannak a maga szertartásai, öltözködési stílusa, zenéje, konyhamuvészete, sot, illatai is. Aki már járt Krisna-templomban, és érezte a szantálfüstölo és a ghíben (tisztított vajban) sült zöldségek illatát, szó szerint egy osi kultúrába "szagolhatott bele".
Mindössze tizenkét évvel Amerikába érkezése után, 1977. november 14-én, nyolcvanegy éves korában Bhaktivedanta Szvámí elhagyta ezt a világot. Mi történt e tizenkét év alatt? Mit tudott e rövid idoszak alatt megvalósítani, a semmirol indulva, egy olyan életkorban, amikor a legtöbben már rég nyugdíjba vonulnak? Oszinte erofeszítését rendkívüli siker koronázta. Srí Csaitanja üzenetét a nyugati országokban minden várakozását felülmúló érdeklodéssel fogadták. E cikk keretein túlmutatna e bámulatra méltó történet részletes ismertetése. Röviden összefoglalva, 1965 és 1977 között Sríla Prabhupáda a világ szinte minden nagyvárosában elterjesztette a Krisna-tudat tanításait. Több ezer tanítványt avatott fel, 108 templomot és számos farmközösséget alapított szerte a világon, és tizenkétszer körbeutazta a földgolyót, hogy személyesen irányítsa missziójának növekvo tagságát. |
 |
Több mint hatvan kötetnyi könyvet írt, melyek a világ huszonnyolc nyelvén, tízmilliós példányszámban jelentek meg. Az évek során számos kiemelkedo tudós és társadalmi személyiség fejezte ki elismerését és tiszteletét személyes értékei, tanításai, valamint a vallás, a filozófia és a kultúra terén elért eredményei iránt. Harvey Cox, a Harvard Egyetem összehasonlító vallástudományi tanszékének professzora például így ír arról, hogyan ismerte fel fokozatosan Sríla Prabhupáda életmuvének jelentoségét: "Emlékszem, igencsak meglepodtem, amikor eloször találkoztam a Krisna-hívokkel. Azon tunodtem, vajon kik is lehetnek. A ruhájuk, az énekeik, borotvált fejük kissé furcsának tunt számomra. Aztán amikor megismertem a mozgalmat, rájöttem, hogy tanításuk lényege és a kereszténység eredeti gyökerei milyen szembeszöko hasonlóságokat mutatnak: mindketto az egyszeru életet, a világi javak halmozásának kerülését, a minden teremtmény iránti együttérzést és szeretetet hirdeti. Szerintem Sríla Prabhupáda fontosat és maradandót alkotott."