A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Sríla Prabhupáda könyvei a Védák tökéletes tudományát tárják elénk
Ha elfogadjuk az ilyen jellegű tudakozódás fontosságát, a következő feladatunknak természetesen azt tekintjük majd, hogy kérdéseinkre megbízható válaszokat találjunk. Nyilvánvaló, hogy ha létezik egy ilyen - az egyén, az univerzum és Isten helyzetéről szóló - tökéletes tudás, akkor ennek magasabb színvonalúnak kell lennie a te véleményednél vagy az én véleményemnél, vagy, ami azt illeti, akár Freud, Einstein vagy akárki más véleményénél is.
Ugyanis mindannyiunknak tökéletlenek az érzékei és mindannyian hajlamosak vagyunk hibákat elkövetni s a tapasztalaton túli dolgokról alkotott viszonylagos észleléseink alapján nem tudunk érvényes vagy megbízható adatokhoz jutni.
"A Védák nem az emberi tudás gyűjteményes könyvei. A védikus tudás a lelki világból, az Úr Krsnától jön."
Tökéletlenséggel terhes próbálkozásaink e dolgok tapasztalati úton történő megközelítésére így végül rendre kudarcot fognak vallani. Ezért a kizárólag elmebeli spekulációkra alapozott úgynevezett igazságok nem segíthetnek bennünket az Abszolút Igazság megértésében ami túl van a tökéletlen érzékek és az elme hatótávolságán.
A Védák arról tájékoztatnak bennünket, hogy ha a tapasztalatunk hatáskörén - az emberi érzékelés és értelem korlátain - túli dolgokról akarunk tudást szerezni, akkor ennek az a módja, hogy olyan valakitől halljunk, akinek tudása van. A Védák transzcendentális tudását először Maga a Legfelsőbb Úr nyilatkozta ki.
Mint a leghatalmasabb élőlény, az Úr nem kerülhet semmilyen más erő hatása alá. Következésképp az Ő tudásának tökéletesnek kell lennie. És bárki aki változtatás nélkül közvetíti e tudást, ugyanolyan tökéletes tudást ad át. Csupán elméletileg elfogadva e tételt, fejlődni fogunk a védikus gondolkodásmód megértésében.
E mögött az az alapeszme áll, hogy a Védákba foglaltatott tökéletes tudomány, a lelki tanítómesterek szakadatlan láncán keresztül történő átörökítés révén, megőrződött az idők során. Sríla Prabhupada ennek a tanítványi illetve utódlási láncolatnak a képviselője. Ez az utódlánc évezredekig nyúlik vissza a múltba egészen az Úr Krsnáig. Ezért a Sríla Prabhupada könyveiben található tudás megegyezik azzal amit eredetileg a Legfelsőbb Úr mondott el. Sríla Prabhupada nem gyártott "igazságokat". Mindennemű hozzáadás, javítás vagy változtatás nélkül csupán átadta az eredeti Védák időtlen tanításait.
Sríla Prabhupada írásait legfőként három védikus írás - a Bhagavat-gíta, a Srímad-Bhagavatam és a Caitanya Caritamrta - képviseli. E három írásműbe foglalt, több mint tizenöt kötetnyi részletes magyarázat az Isten-megvalósítás eredeti védikus tudományát, a bhagavata-dharmat építi fel. Ezek angol nyelvre való lefordítása az alapos magyarázatokkal együtt Sríla Prabhupada a világ szellemi, intellektuális és kulturális életéhez való legjelentősebb hozzájárulását jelentik.
Sríla Prabhupada könyvei az Isten - megvalósítás univerzális tudományát mutatják be
A Sríla Prabhupáda könyveiben bemutatott védikus tanításokat három általános címszó alatt összegezhetnénk. Ezek szanszkrit kifejezések, nevezetesen a sambandha, az abhidheyz és a prayojana. Sambandha az Istennel való kapcsolatunkra utal, az abhidheya szó e kapcsolatban kifejtett cselekvést jelenti, a prayojana pedig a végső célt vagyis a tökéletességet jelöli. A megértés e hármas felosztása a világ összes vallásos tanításában meglévő egyetemes alapelveket jelenti.
A Sríla Prabhupáda könyveiben leírt tudás bárkit képessé tesz arra, hogy fejlődjék az Istenről való megértésében anélkül, hogy adott vallásos, nemzetiségi vagy kulturális hovatartozásán változtatnia kellene. Az Isten megértéséről, az ember Istennel való kapcsolatának megértéséről és az Isten iránti szeretet kifejlesztésének mikéntjéről szóló tudománynak semmi köze nincs az olyan szektariánus megjelölésekhez, mint a "keresztény", a "hindu" vagy a "zsidó". Ezeket a célkitűzéseket a világ egyetlen vallása sem vonhatja kétségbe. Más szóval, a vallás lényegét képező olyan tulajdonságokról van szó amelyeket minden vallás megérthet.
Vallásonként változik, hogy Isten szent nevei közül melyiket részesítik előnyben, továbbá az imádat módjában, a szertartásrendben és a doktrínákban is eltérések mutatkozhatnak. Azonban az a mérvadó, hogy a gyakorló valójában milyen mértékben fejlődik ki az Istenről való tudás és az Isten iránti szeretet. Az igazi vallás azt jelenti, hogy megtanuljuk szeretni Istent. Hogyan szeressük Istent - ez a Sríla Prabhupáda könyveiben található tanítás lényege és összegzése.
Sríla Prabhupáda könyvei elmagyarázzák az Én és a test közti különbséget
Kivétel nélkül minden anyagi jelenségnek van eleje és vége. A modern kultúra egy feltűnő megállapítása szerint a tudat is egy anyagi jelenség. Ezért azt tartják a tudatról (illetve az Énről), hogy a test halálával együtt végetér.
"A tudósok azt mondják, hogy az élet az anyagból keletkezett. Ezt azonban nem tudják laboratóriumaikban bebizonyítani."
Ez a nézőpont azonban pusztán egy feltételezés marad. Nem bizonyították be tudományos megfigyeléssel és kísérlettel.
Mindazonáltal az az elképzelés, hogy az Én végetér a testtel együtt, a modern materialista gondolkodás hitvallásának egyik nagy kitétele marad, s kora gyermekkorunk óta többnyire bennünket is e hiedelem terminusaiban való gondolkodásmódra oktattak. Néhányan közülünk azonban eltöprengtek e gondolkodásmód bölcseleti rendszerén, amely tudtán kívül is üres és nihilista életstílusba sodorja az embert.
Az alapvető védikus tanítások szöges ellentétben állnak a tudatról és az életről alkotott modern tudományos nézetekkel. E tanítások értelmében az egyéni tudat egyáltalán nem függ a neurobiológiai működésektől és független valóságként örökké létezik.
Az anyagi testben lévő tudatos megfigyelő jelenléte, akit nem érintenek a testi és elmebeli változások, kétféle energia meglétére utal - a lelki energiára (amit a tudatos Én képvisel) és az anyagi energiára (amit az átmeneti test hordoz). A Védák elmagyarázzák, hogy ez a lelki energia, aminek a tudat a tünete, az anyagi test megszűnése után is folytatja létét.
Ha mindegyikünk egy örökkévaló lélek, amit csupán befednek az időleges anyagi öltözékek, ebből azt az ésszerű következtetést vonhatjuk le, hogy az emberi társadalom egészének legboldogítóbb tevékenysége valódi lelki azonosságunk és az Istennel való szunnyadó kapcsolatunk felébresztése. Ezt a tevékenységet Krsna-tudatnak hívják.
Amiként semmi dicsőség és haszon nem származik abból, ha egy fulladó embernek megmentjük a ruháját, azoknak az emberbaráti törekvéseknek sincs semmi haszna és dicsősége amelyek azt tekintik kizárólagos céljuknak, hogy kedvezőbb életfeltételeket biztosítsanak a mulandó, anyagi testnek, ami arra van ítélve, hogy végül megöregedjen, beteg legyen és meghaljon.
Ahogyan maga Sríla Prabhupáda jegyzi meg a Srímad-Bhágavatamban: "A valódi Én túl van a durvatesten és a finomfizikai elmén. Ő a test és az elme ható és cselekvő princípiuma.
"Anélkül, hogy tudná, hogy mire van szüksége alvó lelkének, az ember nem lehet boldog pusztán azáltal, hogy testét és elméjét kielégíti. ... A lélek igényeit kell kielégíteni. Pusztán a kalitka kitisztításával nem tesszük boldoggá a madarat. ...
"Mindenkiben ott szunnyad az Isten iránti ragaszkodás. ... Ezért olyan tettekkel kell lefoglalnunk magunkat amelyek felébresztik Isten-tudatunkat. Ez csak a Legfelsőbb Úr isteni tetteiről való hallás és éneklés által lehetséges.
"Ezért azt mondhatjuk, hogy minden elfoglaltság ami nem segít abban, hogy ragaszkodás alakuljon ki bennünk az Isten transzcendentális üzenetéről való hallás és éneklés iránt ... nem más egyszerű időpocsékolásnál."
Sríla Prabhupáda tanítása kivívta a tudósok nagyrabecsülését
Sríla Prabhupáda gyakran megjegyezte, hogy jóllehet a modern főiskolákon és egyetemeken sok bölcseleti tanszék található, egyik sem oktatja az önvaló és Isten tudományos megismerését. Az Isten-megvalósítás eredeti védikus tudományának bemutatásával Sríla Prabhupáda pótolta e hiányt és alapvető oktatási szükségletet látott el könyveivel. Az évek során tudósok százai - akik személyesen találkoztak Prabhupádával vagy olvasták a könyveit - nagy elismerésüket fejezték ki személyes értékei és tanítása - az emberiségnek tett szolgálata iránt.
Többek között Harvey Cox, a Harvard University világhírű vallásprofesszora leírja, hogyan ismerte fel fokozatosan Sríla Prabhupáda teljesítményének horderejét: "Emlékszem, hogy igencsak meglepődtem, amikor először találkoztam a Hare Krisnásokkal, és azon tűnődtem, hogy vajon mit jelent ez. A ruhájuk, az éneklésük, borotvált fejük kissé furcsa volt a számomra. Aztán amikor megismertem a mozgalmat, rájöttem, hogy tanításuk lényege és a kereszténység eredeti gyökerei milyen szembeszökő hasonlóságokat mutatnak - ez pedig az egyszerű élet, a világi javak halmozásának kerülése, a minden teremtménnyel szembeni együttérző élet, örömteli részesedés, szeretet és életvitel. Csodálatot kelt bennem, hogy egy ember tanításai és a lelki hagyomány, amit magával hozott, mennyi ember életére volt hatással. Szerintem Sríla Prabhupáda teljesítménye nagyon fontos és maradandó tett."