Hare Krisna

Étkezés

Indiában, különösen a vaisnava vallási tradíción belül a táplálkozást erkölcsi kérdésnek is tekintik, ezért - az erőszakmentesség elveinek megfelelően - vegetáriánus ételeket fogyasztanak. Alapanyagul szolgálnak a legkülönfélébb zöldségek, gyümölcsök, a tejtermékek, az olajos magvak és a gabonafélék, valamint a fűszerek széles választéka. Ezekről az ételekről azt mondják, hogy a jóság minoségében élő emberek kedvelik, s a Bhagavad-gita így ír róluk:

"... meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak."
(Bhagavad Gita 17.8)

A Krisna-hívok csakis olyan ételeket fogyasztanak, illetve kínálnak másoknak, melyeket felajánlottak áldozat gyanánt Istennek.

Az ételtípusoknak ezernyi változatával találkozunk, melyeknek elkészítési módját a hagyomány rögzítette.

A táplálkozás yogája
A lelki étel
Hogyan fozzünk, és hogyan ajánljuk fel az ételt?
A táplálkozás yogája
A bhakti-yoga, az odaadás yogája folyamatát összegezve az Úr azt mondja:

Ó Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt,
amit cselekszel, eszel,
felajánlsz vagy elajándékozol,
valamennyi vezekléseddel együtt!
(Bhagavad Gita 9.27)

Ezért az étel felajánlása Krisnának szervesen hozzátartozik a bhakti-yoga rendszeréhez.
Az Úr azt is leírja, milyen felajánlásokat fogad el:

Ha valaki szeretettel és odaadással
áldoz Nekem egy levelet, egy virágot,
egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet,
Én elfogadom azt.
(Bhagavad Gita 9.26)

Krisna egyértelmuen nem említi a felsorolásban a húst, a halat és a tojást, így hát a bhakták nem ajánlanak fel Neki ilyen ételeket. A bhakták — szeretetből — csak a legtisztább, legjobb minoségű ételeket ajánlják fel Krisnának, s ezek semmiképpen nem tartalmazzák levágott állatok húsát vagy a tyúk esetleges embrióját, a tojást.
A Krisna-tudatos bhakta azért ajánl fel ételt Krisnának, hogy Iránta érzett szeretetét kifejezhesse. Még az egyszerű emberi kapcsolatokban is tapasztalhatunk olyat, hogy valaki ebédet készít szeretete jeléül. Ilyenkor nem az étel az, amit az illető elfogad, hanem a szeretet és az odaadás, amellyel az ételt készítették. Éppen így amikor Krisnának ajánlunk fel ételt, annak az a célja, hogy segítsen bennünket Krisna iránti szeretetünk és odaadásunk kifejlesztésében.
Természetesen nagyon nehéz szeretni valakit, akit még sohasem láttunk. A védikus Isten-felfogás azonban mentes a bizonytalanságtól. A védikus írások — a világon egyedülálló módon — nagy részletességgel írják le Isten személyes jellemvonásait. Más nagy vallások írásaiban csak röviden úgy említik meg Istent, mint a Legfelsobb atyát, de meglepően kevés információt adnak személyéről. Jézus magáról úgy beszélt, mint Isten fia; Mohamed Isten profétája volt; de kicsoda maga Isten? Csak közvetve jelenik meg — mint egy hang az égből, egy égő bokor stb. Ha belátjuk, hogy Isten teremtett bennünket, akkor ésszerűen nem tagadhatjuk, hogy Ő maga is rendelkezik egy személy minden jellemző tulajdonságával: sajátos formával és megjelenéssel, a különböző érzékek és szervek minden energiájával és képességével. Logikátlan azt feltételeznünk, hogy Isten teremtményei bármilyen módon felülmúlhatják Teremtőjüket. Ha Isten nem rendelkezne sajátos formával és személyiséggel, mint ahogyan mi, akkor ebben a tekintetben magasabb szinten állnánk, mint Ő. Ahogyan mi személyek vagyunk, Isten szintén egy személy — a Legfelsőbb Személy, egy végtelenül hatalmas lelki formában, de mégis személy. Úgy mondják, Isten saját mására és hasonlatosságára teremtett bennünket.
A nyugati világ művészei általában erős testű, szakállas, idős embernek képzelték el és festették meg Istent. India védikus írásai azonban közvetlen információkat adnak Isten megjelenéséről és személyéről, melyekről sehol máshol nem találhatunk leírást. Isten örökké fiatal, és olyan csodálatos lelki tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek még a felszabadult lelkek szívét és elméjét is vonzzák. Ő a legkiválóbb művész és a legkiválóbb zenész. Csodálatosan beszél, kinyilvánítva határtalan inteligenciáját, humorát és lemondását. Ezen felül egyedülálló transzcendentális kedvteléseket mutat be örök társaival. Vége-hossza nincs a Védákban található leírásoknak, melyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vonzó tulajdonságait írják le. Ezért nevezik Istent Krisnának, "mindenkit vonzó"-nak. Ha megértjük Isten személyes létét, sokkal könnyebben tudunk meditálni Rajta, különösen amikor ételt ajánlunk fel neki.
Mivel Krisna a leghatalmasabb, és tökéletesen lelki, minden, ami kapcsolatba kerül Vele, szintén tökéletesen tiszta és lelki lesz. Még a fizikai természet világában is vannak dolgok, amelyek képesek megtisztítani a különféle anyagokat. A nap például erős sugaraival képes friss, tiszta vizet desztillálni a beszennyezett tóból. Ha egy anyagi objektum — a nap — erre képes, akkor elképzelhetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tisztító erejét, aki könnyedén tud teremteni millió és millió napot.

A lelki étel
Határtalan energiájával Krisna valóban képes az anyagit lelkivé változtatni. Ha egy vasrudat tartunk a tűzbe, a vasrúd hamarosan izzani kezd, és magán viseli a tűz minden lényeges jellemvonását. Ugyanígy a Krisnának felajánlott anyagi lényegű étel is lelkivé válik. Az ilyen ételt nevezik prasadamnak, amely szanszkrit szó, s azt jelenti: Isten kegye.
A prasadam evése a bhakti-yogában alapvető gyakorlat. A yoga más fajtáiban az embertől elvárják, hogy mesterségesen korlátozza az érzékeit, de a bhakti-yoga megengedi az embernek, hogy érzékeit különféle kellemes tevékenységekben használja — nyelvét például arra, hogy az Úr Krisnának felajánlott ételeket megízlelje. Az ilyen cselekedetek által az érzékek fokozatosan lelkivé válnak, s automatikusan vonzódni kezdenek a lelki élvezetekhez, amelyek felülmúlnak minden anyagi tapasztalatot.
A védikus írások sok leírást tartalmaznak a prasadamról és annak hatásáról. Az Úr Caitanya, az Istenség Legfelsőbb személyiségének inkarnációja a következőket mondta a prasadamról: "Mindenki megízlelte már ezeket az alapanyagokat régebben. Mégis, ezekben az ételekben különleges ízeket és illatokat érezhetünk. Már az illata önmagában — az ízéről nem is beszélve — kielégíti az elmét, és minden más édes ízt elfeledtet az emberrel. Ezért meg kell értenünk, hogy ezeket az ételeket Krisna ajkainak nektárja érintette meg és változtatta minden tulajdonságukat lelkivé."
A vegetáriánus táplálkozás végső tökéletessége az, ha már nem eszünk mást, mint Krisnának felajánlott ételt. Rengeteg vegetáriánus állat van — a galamb, a majom, stb. — így hát vegetáriánussá válni önmagában még nem egy nagydolog. A Védák arról tájékoztatnak bennünket, hogy az emberi élet célja feleleveníteni a lélek eredeti kapcsolatát Istennel.

Hogyan főzzünk, és hogyan ajánljuk fel az ételt?
Tudatosságink a vegetáriánizmus célját illetően ott kezdodik, amikor vásárolni indulunk, hogy kiválasszuk azokat az élelmiszereket, amelyeket fel fogunk ajánlani Krisnának. Minden étel osztályozható az anyagi természet három kötőereje (jóság, szenvedély és tudatlanság) alapján — mondja Krisna a Bhagavad Gita-ban. A tejtermékek, a gabona, a cukor, a zöldségek, a gyümölcsök, a magvak mind a jóság minőségében vannak, s felajánlhatjuk őket Krisnának. Általános szabály, hogy a szenvedély és a tudatlanság minőségében lévő ételeket nem lehet felajánlani Krisnának, aki azt mondja a Bhagavad Gita-ban (17.9), hogy az ilyen ételek fájdalmat, aggodalmat és betegségeket okoznak, bűzösek, rothadók és tisztátlanok. Könnyű megérteni, hogy a hús, a hal és a tojás az anyagi természet legalacsonyabb rendű minőségébe tartozik. A fokhagyma, a hagyma és a gomba szintén ehhez az alsórendű minőséghez sorolható. Ezeket az ételeket nem szabad Krisnának felajánlanunk. A koffein tartalmú kávé és a tea mámorító anyagokat tartalmaz, ezért ezeket szintén nem lehet Krisnának felajánlani. Gyűjthetünk vagy vásárolhatunk gyógynövényeket, s ezzel helyettesíthetjük a teát és a kávét.
Vásárlás közben tisztában kell lennünk azzal, hogy néha húst, halat, tojást találunk más élelmiszerekbe keverve, ezért figyelmesen kell tanulmányoznunk az összetételt, s megkérdezni az eladót vagy akár a gyártót is, ha valami kétségünk támad. Néhány joghurt- és tejfölfajta például zselatint tartalmaz, amelyet leölt állatok szarvából, patájából, csontjaiból készítenek. Meg kell győződnünk továbbá arról is, hogy a vásárolt sajt nem tartalmaz-e állati oltót, mert az egy olyan enzim, melyet a borjú gyomrának szövetébol állítanak elő.
El kell kerülnünk azokat az ételeket — különösen azokat a gabonaféléket —, amelyeket olyan emberek készítettek, akik nem bhaktái Krisnának. A természet finom fizikai törvénye alapján a szakács tudata hatással van az ételre, nem csak fizikai, de finom fizikai értelemben is, így az étel közvetíti ezt a finom fizikai hatást a tudatunkra. Hogy egy példát is említsünk erre, egy festmény nem csupán ecsetvonások halmaza a vásznon, hanem kifejezi a festő elme állapotát is, s a festményt néző személy ebben a szellemi tartalomban is elmélyed. Hasonlóan, ha olyan ételt eszünk, amelyet olyan ember főzött, akinek nincs lelki tudata, akkor biztos, hogy jókora adag anyagi szennyezodésben részesülünk. Amennyire lehetséges, csak friss, természetes élelmiszereket használjunk.
Főzés közben a tisztaság a legfontosabb alapelv, hiszen "a tisztaság fél lelki élet". Semmi tisztátlan dolog nem ajánlható fel Krisnának, ezért a konyhát nagyon tisztán kell tartanunk. Mindig alaposan mossunk kezet főzés előtt. Miközben fozünk, semmit sem szabad megkóstolnunk. Ez része a meditációnak: nem egyszerűen magunknak főzünk, hanem Krisna örömére, s Neki kell eloször megkóstolnia és élveznie az ételt. Ha kipróbált, biztos recepteket követünk, biztos, hogy nem követünk el hibát. Amikor az étel kész, felajánlhatjuk Krisnának.
Jó, ha van egy olyan tálcánk és olyan kis tányérjaink, amelyeket csak arra használunk, hogy ételt ajánljunk fel benne Krisnának. A legjobb az, ha új, senki által nem használt tányérokat használunk. Amikor az étel kész, tegyünk Krisna tányérjára egy szokásos adagot. A felajánlás legegyszerubb formája, ha csak így imádkozunk: "Kedves Krisna, kérlek, fogadd el ezt az ételt!". Emlékezzünk arra, hogy az igazi cél kimutatni a szeretetünket és hálánkat az Úr iránt, maga az étel, amit felajánlunk, csak másodlagos. E nélkül az odaadó érzés nélkül a felajánlásunkat Krisna nem fogadja el. Isten teljes önmagában, Neki semmire nincs szüksége. A felajánlás számunkra egyszeruen azt jelenti, hogy kimutatjuk szeretetünket és hálánkat iránta. A felajánlást követoen énekeljük néhány percig a Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare mantrát. Ezután prasadamot, amely azt jelenti: Isten kegye, felszolgálhatjuk. Minden étel, amit készítettünk, mostmár prasadam, de az a prasadam, amely Krisna tányérján van, a legkülönlegesebb, ezért ezt maha-prasadamnak nevezik. Mindenkinek adnunk kell ebből egy keveset saját prasadamja mellett, hogy megízlelhesse a maha-prasadamot is. Próbáljuk meg értékelni a prasadam lelki tulajdonságait, s emlékezzünk arra, hogy megszabadít bennünket a karma hatásától. Mindenekfölött azonban élvezzük a prasadamot.


	Étkezés Indiában, különösen a vaisnava vallási tradíción belül a táplálkozást erkölcsi kérdésnek is tekintik, ezért - az erőszakmentesség elveinek megfelelően - vegetáriánus ételeket fogyasztanak. Alapanyagul szolgálnak a legkülönfélébb zöldségek, gyümölcsök, a tejtermékek, az olajos magvak és a gabonafélék, valamint a fűszerek széles választéka. Ezekről az ételekről azt mondják, hogy a jóság minoségében élő emberek kedvelik, s a Bhagavad-gita így ír róluk: "... meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak." (Bhagavad Gita 17.8) A Krisna-hívok csakis olyan ételeket fogyasztanak, illetve kínálnak másoknak, melyeket felajánlottak áldozat gyanánt Istennek. Az ételtípusoknak ezernyi változatával találkozunk, melyeknek elkészítési módját a hagyomány rögzítette. A táplálkozás yogája A lelki étel Hogyan fozzünk, és hogyan ajánljuk fel az ételt? A táplálkozás yogája A bhakti-yoga, az odaadás yogája folyamatát összegezve az Úr azt mondja: Ó Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlsz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt! (Bhagavad Gita 9.27) Ezért az étel felajánlása Krisnának szervesen hozzátartozik a bhakti-yoga rendszeréhez. Az Úr azt is leírja, milyen felajánlásokat fogad el: Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt. (Bhagavad Gita 9.26) Krisna egyértelmuen nem említi a felsorolásban a húst, a halat és a tojást, így hát a bhakták nem ajánlanak fel Neki ilyen ételeket. A bhakták — szeretetből — csak a legtisztább, legjobb minoségű ételeket ajánlják fel Krisnának, s ezek semmiképpen nem tartalmazzák levágott állatok húsát vagy a tyúk esetleges embrióját, a tojást. A Krisna-tudatos bhakta azért ajánl fel ételt Krisnának, hogy Iránta érzett szeretetét kifejezhesse. Még az egyszerű emberi kapcsolatokban is tapasztalhatunk olyat, hogy valaki ebédet készít szeretete jeléül. Ilyenkor nem az étel az, amit az illető elfogad, hanem a szeretet és az odaadás, amellyel az ételt készítették. Éppen így amikor Krisnának ajánlunk fel ételt, annak az a célja, hogy segítsen bennünket Krisna iránti szeretetünk és odaadásunk kifejlesztésében. Természetesen nagyon nehéz szeretni valakit, akit még sohasem láttunk. A védikus Isten-felfogás azonban mentes a bizonytalanságtól. A védikus írások — a világon egyedülálló módon — nagy részletességgel írják le Isten személyes jellemvonásait. Más nagy vallások írásaiban csak röviden úgy említik meg Istent, mint a Legfelsobb atyát, de meglepően kevés információt adnak személyéről. Jézus magáról úgy beszélt, mint Isten fia; Mohamed Isten profétája volt; de kicsoda maga Isten? Csak közvetve jelenik meg — mint egy hang az égből, egy égő bokor stb. Ha belátjuk, hogy Isten teremtett bennünket, akkor ésszerűen nem tagadhatjuk, hogy Ő maga is rendelkezik egy személy minden jellemző tulajdonságával: sajátos formával és megjelenéssel, a különböző érzékek és szervek minden energiájával és képességével. Logikátlan azt feltételeznünk, hogy Isten teremtményei bármilyen módon felülmúlhatják Teremtőjüket. Ha Isten nem rendelkezne sajátos formával és személyiséggel, mint ahogyan mi, akkor ebben a tekintetben magasabb szinten állnánk, mint Ő. Ahogyan mi személyek vagyunk, Isten szintén egy személy — a Legfelsőbb Személy, egy végtelenül hatalmas lelki formában, de mégis személy. Úgy mondják, Isten saját mására és hasonlatosságára teremtett bennünket. A nyugati világ művészei általában erős testű, szakállas, idős embernek képzelték el és festették meg Istent. India védikus írásai azonban közvetlen információkat adnak Isten megjelenéséről és személyéről, melyekről sehol máshol nem találhatunk leírást. Isten örökké fiatal, és olyan csodálatos lelki tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek még a felszabadult lelkek szívét és elméjét is vonzzák. Ő a legkiválóbb művész és a legkiválóbb zenész. Csodálatosan beszél, kinyilvánítva határtalan inteligenciáját, humorát és lemondását. Ezen felül egyedülálló transzcendentális kedvteléseket mutat be örök társaival. Vége-hossza nincs a Védákban található leírásoknak, melyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vonzó tulajdonságait írják le. Ezért nevezik Istent Krisnának, "mindenkit vonzó"-nak. Ha megértjük Isten személyes létét, sokkal könnyebben tudunk meditálni Rajta, különösen amikor ételt ajánlunk fel neki. Mivel Krisna a leghatalmasabb, és tökéletesen lelki, minden, ami kapcsolatba kerül Vele, szintén tökéletesen tiszta és lelki lesz. Még a fizikai természet világában is vannak dolgok, amelyek képesek megtisztítani a különféle anyagokat. A nap például erős sugaraival képes friss, tiszta vizet desztillálni a beszennyezett tóból. Ha egy anyagi objektum — a nap — erre képes, akkor elképzelhetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tisztító erejét, aki könnyedén tud teremteni millió és millió napot. A lelki étel Határtalan energiájával Krisna valóban képes az anyagit lelkivé változtatni. Ha egy vasrudat tartunk a tűzbe, a vasrúd hamarosan izzani kezd, és magán viseli a tűz minden lényeges jellemvonását. Ugyanígy a Krisnának felajánlott anyagi lényegű étel is lelkivé válik. Az ilyen ételt nevezik prasadamnak, amely szanszkrit szó, s azt jelenti: Isten kegye. A prasadam evése a bhakti-yogában alapvető gyakorlat. A yoga más fajtáiban az embertől elvárják, hogy mesterségesen korlátozza az érzékeit, de a bhakti-yoga megengedi az embernek, hogy érzékeit különféle kellemes tevékenységekben használja — nyelvét például arra, hogy az Úr Krisnának felajánlott ételeket megízlelje. Az ilyen cselekedetek által az érzékek fokozatosan lelkivé válnak, s automatikusan vonzódni kezdenek a lelki élvezetekhez, amelyek felülmúlnak minden anyagi tapasztalatot. A védikus írások sok leírást tartalmaznak a prasadamról és annak hatásáról. Az Úr Caitanya, az Istenség Legfelsőbb személyiségének inkarnációja a következőket mondta a prasadamról: "Mindenki megízlelte már ezeket az alapanyagokat régebben. Mégis, ezekben az ételekben különleges ízeket és illatokat érezhetünk. Már az illata önmagában — az ízéről nem is beszélve — kielégíti az elmét, és minden más édes ízt elfeledtet az emberrel. Ezért meg kell értenünk, hogy ezeket az ételeket Krisna ajkainak nektárja érintette meg és változtatta minden tulajdonságukat lelkivé." A vegetáriánus táplálkozás végső tökéletessége az, ha már nem eszünk mást, mint Krisnának felajánlott ételt. Rengeteg vegetáriánus állat van — a galamb, a majom, stb. — így hát vegetáriánussá válni önmagában még nem egy nagydolog. A Védák arról tájékoztatnak bennünket, hogy az emberi élet célja feleleveníteni a lélek eredeti kapcsolatát Istennel. Hogyan főzzünk, és hogyan ajánljuk fel az ételt? Tudatosságink a vegetáriánizmus célját illetően ott kezdodik, amikor vásárolni indulunk, hogy kiválasszuk azokat az élelmiszereket, amelyeket fel fogunk ajánlani Krisnának. Minden étel osztályozható az anyagi természet három kötőereje (jóság, szenvedély és tudatlanság) alapján — mondja Krisna a Bhagavad Gita-ban. A tejtermékek, a gabona, a cukor, a zöldségek, a gyümölcsök, a magvak mind a jóság minőségében vannak, s felajánlhatjuk őket Krisnának. Általános szabály, hogy a szenvedély és a tudatlanság minőségében lévő ételeket nem lehet felajánlani Krisnának, aki azt mondja a Bhagavad Gita-ban (17.9), hogy az ilyen ételek fájdalmat, aggodalmat és betegségeket okoznak, bűzösek, rothadók és tisztátlanok. Könnyű megérteni, hogy a hús, a hal és a tojás az anyagi természet legalacsonyabb rendű minőségébe tartozik. A fokhagyma, a hagyma és a gomba szintén ehhez az alsórendű minőséghez sorolható. Ezeket az ételeket nem szabad Krisnának felajánlanunk. A koffein tartalmú kávé és a tea mámorító anyagokat tartalmaz, ezért ezeket szintén nem lehet Krisnának felajánlani. Gyűjthetünk vagy vásárolhatunk gyógynövényeket, s ezzel helyettesíthetjük a teát és a kávét. Vásárlás közben tisztában kell lennünk azzal, hogy néha húst, halat, tojást találunk más élelmiszerekbe keverve, ezért figyelmesen kell tanulmányoznunk az összetételt, s megkérdezni az eladót vagy akár a gyártót is, ha valami kétségünk támad. Néhány joghurt- és tejfölfajta például zselatint tartalmaz, amelyet leölt állatok szarvából, patájából, csontjaiból készítenek. Meg kell győződnünk továbbá arról is, hogy a vásárolt sajt nem tartalmaz-e állati oltót, mert az egy olyan enzim, melyet a borjú gyomrának szövetébol állítanak elő. El kell kerülnünk azokat az ételeket — különösen azokat a gabonaféléket —, amelyeket olyan emberek készítettek, akik nem bhaktái Krisnának. A természet finom fizikai törvénye alapján a szakács tudata hatással van az ételre, nem csak fizikai, de finom fizikai értelemben is, így az étel közvetíti ezt a finom fizikai hatást a tudatunkra. Hogy egy példát is említsünk erre, egy festmény nem csupán ecsetvonások halmaza a vásznon, hanem kifejezi a festő elme állapotát is, s a festményt néző személy ebben a szellemi tartalomban is elmélyed. Hasonlóan, ha olyan ételt eszünk, amelyet olyan ember főzött, akinek nincs lelki tudata, akkor biztos, hogy jókora adag anyagi szennyezodésben részesülünk. Amennyire lehetséges, csak friss, természetes élelmiszereket használjunk. Főzés közben a tisztaság a legfontosabb alapelv, hiszen "a tisztaság fél lelki élet". Semmi tisztátlan dolog nem ajánlható fel Krisnának, ezért a konyhát nagyon tisztán kell tartanunk. Mindig alaposan mossunk kezet főzés előtt. Miközben fozünk, semmit sem szabad megkóstolnunk. Ez része a meditációnak: nem egyszerűen magunknak főzünk, hanem Krisna örömére, s Neki kell eloször megkóstolnia és élveznie az ételt. Ha kipróbált, biztos recepteket követünk, biztos, hogy nem követünk el hibát. Amikor az étel kész, felajánlhatjuk Krisnának. Jó, ha van egy olyan tálcánk és olyan kis tányérjaink, amelyeket csak arra használunk, hogy ételt ajánljunk fel benne Krisnának. A legjobb az, ha új, senki által nem használt tányérokat használunk. Amikor az étel kész, tegyünk Krisna tányérjára egy szokásos adagot. A felajánlás legegyszerubb formája, ha csak így imádkozunk: "Kedves Krisna, kérlek, fogadd el ezt az ételt!". Emlékezzünk arra, hogy az igazi cél kimutatni a szeretetünket és hálánkat az Úr iránt, maga az étel, amit felajánlunk, csak másodlagos. E nélkül az odaadó érzés nélkül a felajánlásunkat Krisna nem fogadja el. Isten teljes önmagában, Neki semmire nincs szüksége. A felajánlás számunkra egyszeruen azt jelenti, hogy kimutatjuk szeretetünket és hálánkat iránta. A felajánlást követoen énekeljük néhány percig a Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare mantrát. Ezután prasadamot, amely azt jelenti: Isten kegye, felszolgálhatjuk. Minden étel, amit készítettünk, mostmár prasadam, de az a prasadam, amely Krisna tányérján van, a legkülönlegesebb, ezért ezt maha-prasadamnak nevezik. Mindenkinek adnunk kell ebből egy keveset saját prasadamja mellett, hogy megízlelhesse a maha-prasadamot is. Próbáljuk meg értékelni a prasadam lelki tulajdonságait, s emlékezzünk arra, hogy megszabadít bennünket a karma hatásától. Mindenekfölött azonban élvezzük a prasadamot.