Vissza

navamah karma-kalpo pi viphalayesvararpitah
kalpate purusasyaiva sa hy atma dayito hitah

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlott tettek legyenek akármilyen jelentéktelenek, sohasem hiábavalóak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb atya, ezért mi sem természetesebb, mint hogy nagyon kedves, és mindig kész az élőlények áldására cselekedni.

MAGYARÁZAT: A Bhagavad-Gitaban (2.40) az Úr azt mondja: svalpam apy asya dharmasya trayate mahato bhayat, ez a dharma, az odaadó szolgálat olyan fontos, hogy még ha csupán nagyon parányi, szinte elhanyagolható mértékben végezzük, akkor is elérjük vele a legmagasabb rendű eredményt. Sok példa van arra a világ történelmében, amikor az Úrnak végzett legjelentéktelenebb szolgálat is megmentett egy élőlényt a legnagyobb veszedelemtől. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Aj§milát is megvédte a legnagyobb veszélytől, attól, hogy a pokolba kerüljön. Pusztán azért menekült meg, mert halála pillanatában kimondta Narayana nevét. Amikor az Úr szent nevét — „Narayana” — kiejtette, nem tudatosan tette. Valójában csak legkisebb fiát szólította, akit Narayanának hívtak. Az Úr Narayana azonban komolyan vette ezt, és így Ajamilát elnyerte az ante Narayana-smrtih eredményét, annak az eredményét, hogy a halál pillanatában Narayanara emlékezett. Aki az élete végén valahogyan Narayana, Krisna vagy Rama szent nevére gondol, azonnal transzcendentális eredményben részesülhet: hazatérhet, vissza Istenhez.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valójában szeretetünk egyetlen tárgya. Amíg az anyagi világban vagyunk, számtalan beteljesülésre váró vágyunk van, ám ha kapcsolatba kerülünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, nyomban tökéletessé és teljesen elégedetté válunk, ahogyan egy gyermek is teljesen elégedett, ha az anyja az ölébe veszi. Dhruva Maharaja az erdőbe vonult, hogy az önsanyargatással és a vezeklésekkel anyagi eredményekre tegyen szert, amikor azonban valóban megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, így szólt: „Nem kívánok semmilyen anyagi áldást. Tökéletesen elégedett vagyok.” Ha valaki anyagi hasznot akar húzni az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatából, ezt nagyon könnyen, kemény munka nélkül is elérheti. A Şastra ezért a következőt javasolja:

akamah sarva-kamo va moksa-kama udara-dhih
tiverna bhakti-yogena yajeta purusam param

„Akár mindenre vágyik valaki, akár nincsenek vágyai, akár az Úr létébe kíván olvadni, csak akkor nevezhető valóban okosnak, ha transzcendentális odaadó szolgálatával az Úr KĄ˘Łát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja.” (Bh§g. 2.3.10) Még ha valakinek anyagi vágyai vannak, akkor is kétségtelenül megkaphat mindent, amit csak akar, ha az Urat szolgálja.

Srimad-Bhagavatam, 8. ének, 5. fejezet, 47. vers

Vissza